Eltekintek az út leírásától, a tájak némileg kárpótolnak az autóban bömbölő zenéért, valamint a megállás nélkül hangosan kotyogó és röhigcsélő gyerekekért, akik azt hiszik hogy unatkozol vezetés közben. Odaérünk sikeresen (abban az esetben ha a vidéken sztrájkoló agrárnegrók nem vágják keresztbe az utat mert olyankor akár fél napot is állsz).
A kemping bejáratában elkezdődik a fejtörés hogyan kerüljük el a belépő fizetését. A nagy többség napidíjat diktál be, gondosan elhallgatva hogy sátorral érkezett. Kicsit később Izéke hangosan káromkodni kezd mikor rájön hogy Ő volt az egyetlen balfék aki rendesen lecsengette a belépőt az egész hétvégére, sátrastól, autóstól.
Most kezdődik csak a java, a sátorverés, és a kicsomagolás. Semmi amin pár valerianával ne lehetne segíteni…. A jelenlevőkből mindig van egy, vagy kettő aki életében nem járt táborozni, és segítségre szorul. Páran odaugranak, hogy szenvedésének véget vessenek. A többiek kárörvendve szemlélik az immáron közös bénázást. Vagy két órát elpiszmognak a rudakkal, és a gumimatracokkal. Izéke bemászik a sátorba, hogy belülről is megkösse. Rádől az egész. Hangos vihogás, kimentik. Valaki benyögi, hogy megdöglik az éhségtől, együnk már valamit könyörgöm, már délután három van.
Szerencsére mindenki helyesel, és elkezdik kicsomagolni a töménytelen mennyiségű csipegetni valót. Házi kolbászt, szalámit, sajtot szeletelnek. Van vagy ezer féle snack amire a srácok keselyűszerűen vetik rá magukat. Semmi amit pár csepp gyomorkeserűvel ne lehetne orvosolni…
Ki mit iszik? Pontosabban ki mit nem iszik, ekkor már buli van. Előkerült a CD lejátszó, a szomszédét igyekszünk túlharsogni aki folklórt hallgat. A társaság ügyeletes humoristái belekezdenek az általános ugratásba. Tudják jól kik az ideális áldozatok akik mindig bedőlnek minden marhaságnak. A többiek nagy élvezettel lesik a műsort, és harsányan röhögnek. Marha jó hangulat kerekedik, feledtetve veled az eddigi viszontagságokat. Öt körül bomlani kezd az asztal…
Páran máris sikeresen leégtek, akik nem kenték be magukat azt gondolván, balgán hogy a fák alatt nem szükséges. Európai ember meg se próbálkozzon ilyesmivel. A gyerekek akik eddig a tóban lubickoltak vörösek mint a rák, az anyjuk napozás utáni zselével a kezében kergeti őket.
Elmaradhatatlan a szieszta, mert este is ki kell még egyszer bírni kábé ugyanezt. Mire felkelek, már be van gyújtva a kaja alá. A maradék rendelkezésre álló tűzrakóhelyért, és kőasztalokért közelharc folyik. Az agyam szétfőtt a sátorban, nekimegyek a tónak, hidegebb mint gondoltam. Elfeledkezek róla, hogy a szúnyogok imádják a B pozitívot, na ezt nem kellett volna. A sátrak körül nem csípnek az asado sütésre használt faszén tömény füstje miatt, itt viszont egy szépszámú lelkes kis vérvevő csapat fogad.
Menekülés közben egy ukrán pecás kiabál rémülten, rossz spanyolsággal vegyes angollal hogy vigyázzak a horgokkal. Literes vodkával a kezében ahogy az a nagy könyvben meg van írva. (Hogy került ez ide?) Kezd lemenni a nap, amit mindenképpen nézni kell. Szerelmes vagyok Argentína fényeibe általánosságban véve is, de ez különlegesen felséges látvány.
Kitolom a strandszéket a mólóra, pohár whiskyvel. Koccintunk az ukrán figurával akitől bocsánatot kértem ruszkiul egészséget kívánva. Jó élni! Hosszabbra nyúlt mint amennyire vártam mert elkezdtem faggatózni, én is átvettem ezt a hülye szokást. (Gondosan kerülve a “hogy tetszik neked Argentína” kezdetű klasszikust, mert tudom hogy a haverok - akik egyenként kapcsolódnak a beszélgetésbe, szintén arrafelé horgásznak - úgyis felteszik neki) Visszabattyogok a tűzhöz, fogalmam sincs hogy bírják a srácok ezt az iszonyatos füstöt mialatt a hússzeletek alatt piszkálják a szenet. Szomszéd pajtás leállt a folklórról, most tangóval kínoz bennünket. Mindegy, hosszú távon úgyis Ő húzza a rövidebbet, mert Ők csak négyen vannak…
Argentína Utazás Magyarul - Argentína Turizmus Magyarul
http://www.argentina.buenosaires.hu/
http://www.argentina.buenosaires.hu/
