“Frankó ez az ország csak sok benne az argentin”- sajnálkozik Juan Manuel szorosan értelmezett öniróniával.

Annyit már tudok hogy vannak súrlódásaik a peruiakkal, a bolíviaiakkal, a paraguayiakkal stb., de ez kicsit mellen ütött. Hamar tudomásomra hozza hogy szívesen gyártanak tréfákat a spanyolokról, szokásaikról, alacsony értelmi szintjükről – és viszont. Megerősítésként elmesél néhányat, harsányan nevetve hozzájuk, mialatt jómagam a poénokat igyekezem kihámozni belőlük. (Órákkal később sem sikerül megfeszített idegmunka ellenére sem, illetve az eredmény nagyon, de nagyon gyenge. 15 év alatt talán négy viccet hallottam melyek elnyerték a tetszésemet. Bár ez azt is jelentheti hogy csupán a  saját felfogó képességemmel vagy a humorérzékemmel  van gáz.  Én kérek elnézést.)  A franciákat és az olaszokat elkönyvelték tisztátalannak , az angolokat meg se említsd előttük a Falkland-háború miatt. Sohasem fognak nekik megbocsájtani. A brazilok ugyan negrók, de jó (és főleg olcsóbb) az ö tengerpartjukon lógatni a lábukat nyaranként mint a hazai vizekben. Az uruguayi nők számukra mind olcsó kurvák, viszont az argentin hölgyek a legszebbek a Földön. Utóbbit ezerszer hallottam. Gyanúm hogy az egójuk jó egészségnek örvend de nem túl világlátottak hamar igazolást nyert. Kinek a pap, kinek a dioptriás kontaktlencse. Még csak a kifutóig sem kell elmenni hogy összehasonlítgassunk például egy hosszúlábú, cseh szépséget valamelyik 168 centi “magas” helyi szupermodellel - mert ilyen is akad szép számmal.

Elég az argentin tengerpartra kitántorogni. (Szigorúan strandpapucsban, ha nem kívánnak bolha módjára ugrálni.  Reggel tíz után a homok éget mint a parázs.) Gyönyörködjünk el a prototípusban. Már Buenos Airesben megállapítottam hogy kilencven százalékuknak tojásfeje van és vasalja a haját ami önmagában nagy vétek. Hihetetlen népszerűségnek örvend a melír és a mesterséges fürtök  is, függetlenül attól hogy jól áll nekik-e vagy sem, illetve hogy láthatólag nem mindenkinek van energiája tisztességesen ápolni.

Bőrük fantasztikus tónusától, valamint a ténytől hogy pár perces napozástól csoki barnák lesznek engem, következetesen szolizó nyamvad európait még jobban elsápaszt a sárga irigység. Egészen addig amíg meg nem szemlélem közelebbről. A kicsi gyerekkoruk óta elfogyasztott horribilis mennyiségű édességek és a rendszeres testmozgás fényreklámos hiánya megtették a hatásukat. 

Többségük már tinédzserkorban súlyproblémákkal küszködik. (Az elenyésző számú, mázlista, undok  dögök kivételével akik nem híznak.) Ezzel együtt, - és  ennek ellenére húszadik életévük elteltével rendszerint vastagon telepszik le rajtuk  a cellulitisz.

A másik dolog amitől elkap a “sárga démon”  (az irigység) az a latinokra annyira jellemző dús, hosszú szemöldökük és ébenfekete pilláik melyek az enyémmel ellentétben képesek ragyogó szemeiknek védelmet nyújtani. Mosolyuk ellenállhatatlanul szeretetre méltó, vonzó. Nem mondható el ugyanez fogaik aspektusáról. Rájuk férne a szódabikarbóna és jó néhány javítás. Folyvást azt az érzést keltik bennem hogy vagy túl kevés vagy túl sok van belőlük. Utóbbi esetben összetolulnak, fogszabályzó után üvöltözve.

Szőröznék még egy kicsit ha megengedik. Talán a világnak egyetlen táján sem költenek annyit gyantára mint itt. Mi tagadás szükség is  van rá. Ha én ácsingóztam szemöldökük és pilláik után, most ők utálnak engem teljes szívből hogy (a számukra elengedhetetlen) tetőtől talpig  epilálást megúsztam.